Nahát

Soha nem láttam, mégis csak rá gondolok.
Nem hallottam, de hiányzik a hangja.
Nem érintettem, úgy is megérint.
Az illatát sem érzem, mégis bódult vagyok.
Körülvesz az ölelése, pedig nem bújtam hozzá.
Ha alszom, vagy ha ébren álmodok, csendben és zajban is, az utcán, a metrón, az egyetemen, a fürdőkádban, a lépcsőházban, esőben, napsütésben, reggel, este, délelőtt mindig csak Ő.
Teljesen betölt.
Jó rá várakozni. Nagyon jó.