2010. január 31., vasárnap

valahogyan

Próbálok rákészülni, hogy elmész, de nem lehet. Csak hisztériás hangulatom lesz tőle...
Annyira tartom magam és mégis úgy érzem minden összeomlik.
Olyan erős a nyomás, néha még halálfélelmem is van.
Ha rádnézek azt hiszem, minden úgy igaz, ahogy van.
De nem merek elaludni melletted, mert félek ha felébredek, már nem leszel ott.
Fogalmam sincs, hogyan építem fel az életemet nélküled.
Bevallom, fogalmam sincs...
Szoros határidőket és programokat tervezek magamnak, amiket keményen betartok.
Talán így túlélem, hogy nem leszel velem. Talán kevésbé fogok rettegni, hogy valaki más karjaiban ébredsz valahol máshol, és egy másik nyelven mondod ki reggel az első szavakat, amiket tőlem lop el.
Várni fogok rád a talált gyűrűvel.
Mert te is egy talált szerelem vagy.